Július

Júliusi kertjelentés:

Este 9 körül fényképeztem, ettől nem olyan jók a képek, de a helyzet realitását visszaadja, hogy mikor vagyunk legtöbbet a kertben. Vacsora után fogunk neki a gazolásnak, kötözésnek, és amíg be nem sötétedik. És persze ezt is ritkán, mert most senki nem ér rá.

Legjobban a fűszerkert volt elgazosodva, mert maguk a fűszernövények is elvirágoztak, túlnőttek, a borostyán belenőtt a kerítésről. Mivel a kerti asztal ezzel egyvonalban van, ez bántotta a szemem legjobban, vacsora után neki is fogtam. A kis segítőm is rögtön jött, ahogy látta, hogy szabad utat kap a metszőolló. Nagy műgonddal vágta tízcentis darabokra a rozmaringágakat. Amit hagytam, mert már több mint másfél méteres a rozmaring.

Egy teljes talicskát megtöltöttünk a borostyánnal és a gazzal.

Érnek a paradicsomok, egy-egyet leeszünk locsolás közben. Idén először én kötöztem fel. Kétszer gyomláltam is, de kéthetente kellene, látszik, mennyi időnk van.  

A muskátli volt a legutáltabb virágom gyerekkoromban, olyan rettenetesen unalmasnak találtam. Most sem izgibb, de megszerettem az unalmasságát, hogy jól érzi magát és csak úgy nő, ha kap vizet.

Kardvirágok a gazos veteményes és a komposzt között.

A gazos kisveteményes egyik túlélője, a cukkini.

Napi háromszor megyek megnézni a fügéket, érett-e már be újabb szem, annyira kívánom. Most csak napi egy-egy van még, így igazi kincs.

A zsinegre felfuttatott vadszőlő eléggé megszedte magát, készül itt is a zöld alagút.