Maison

 Deme első kérdése az utolsó munkanapom estéjén: Mikor alszunk kint?  Hát mikor, ha nem ma? - Máshoz sem volt erőm, mint aludni - mindegy hogy hol. Ha még hullócsillagok is szaladgálnak felettem, nekem csak jó. A padlásról lehoztuk a vendégszivacsokat és már kész is. Valamikor tartottam a nagy pókoktól vagy csigáktól, de megfelelő fáradtság mellett ez sem aggasztja az embert.

Az augusztus első fele is munkával telt, a kertet éppen csak életbe tartottuk a locsolással. Szerencsére a paradicsomok már túl voltak a gyámoltalan korszakukon, elég volt felkötözni az ágakat, nagy gyomlálás már nem kellett.  Azt viszont elterveztem, mit fogok csinálni, ha végre szabadságon leszek. A Nagy Festés Hadművelet volt a kezemben. A virágláda alja nagyon le volt kopva, de a kerítés is, azzal tetézve, hogy az aljukat Masni megrágta kiskorában. Ezen ugyan nem lehet most segíteni, de a festés nagyon ráfért a kerítésre.  Legelőször a hónapokkal korábban hazahozott raklappal kezdtem, mert Gergő kitalálta, hogy asztallapnak lesz a legjobb. Volt egy régi asztal, aminek szétrohadt a teteje, ezen voltak kint a virágcserepek, ez-az. A lába viszont menthető volt, aminek azért is örültem, mert ez az asztal abból a lakásban volt konyhaasztal, ahova születtem. Vagyis legalább 43-44 éves lehet. Lecsiszoltam és vastaglazúrral átkentem. Aztán jött a teraszon lévő virágláda. Csiszolás, dobta l