A Nagy Festés Hadművelet

Az augusztus első fele is munkával telt, a kertet éppen csak életbe tartottuk a locsolással. Szerencsére a paradicsomok már túl voltak a gyámoltalan korszakukon, elég volt felkötözni az ágakat, nagy gyomlálás már nem kellett. 

Azt viszont elterveztem, mit fogok csinálni, ha végre szabadságon leszek. A Nagy Festés Hadművelet volt a kezemben. A virágláda alja nagyon le volt kopva, de a kerítés is, azzal tetézve, hogy az aljukat Masni megrágta kiskorában. Ezen ugyan nem lehet most segíteni, de a festés nagyon ráfért a kerítésre. 

Legelőször a hónapokkal korábban hazahozott raklappal kezdtem, mert Gergő kitalálta, hogy asztallapnak lesz a legjobb. Volt egy régi asztal, aminek szétrohadt a teteje, ezen voltak kint a virágcserepek, ez-az. A lába viszont menthető volt, aminek azért is örültem, mert ez az asztal abból a lakásban volt konyhaasztal, ahova születtem. Vagyis legalább 43-44 éves lehet. Lecsiszoltam és vastaglazúrral átkentem.

Aztán jött a teraszon lévő virágláda. Csiszolás, dobta le nagyon a festéket. Az apácarácsra is ránéztem és kiderült, az sem ússza meg, azt is kell csiszolni, és akkor szállt bele a friss festésbe... a profizmus nem jellemzi ezt a munkát, de nem miattam, én megtettem, amit lehetett, de tele földdel, növénnyel kellett csinálnom, mert ezt többször nem raknánk így össze. 

Aztán jött a kapu. Fáig le kellett csiszolni, pedig nem volt cél. Elég rossz fából készült, puhafából, amiből még a gyanta is kijött itt-ott, és elvált a kerítés síkjától, hasadt a csavar alatt, ilyenek. Az a terv, hogy majd egyszer kicseréljük, de azt tudtam, hogy nem idén és lehet, nem is jövőre, akkor meg jobb rendberakni. Vettem Simonnal festéket az Obiban és nekiálltunk csiszolni. Ebben a gyerekek is segítettek, fél-egy órákat, ami a méretet tekintve így is jó volt, mert lassan haladtam. Minden tiszta por lett, végén már maszkban csináltuk. A csiszológép persze megadta magát közben, elvált a feje, így a nagyrészét kézzel csináltam. 

Ez a nagyjából lecsiszolt kerítés, azért nem volt így lekopva.

Itt is voltak nehéz részek, ahol ránőtt a cserszömörce.

Ilyen lett. A végleges színe valószínűleg kicsit sötétebb lesz. De kész, és még el sem fogyott a 2,5 literes festék. A vasnak is nekilátok, ha hazajöttem a nyaralásból. 

Meleg volt és hát ittam egy (alkoholmentes) sört festés közben. Simon mellettem legózott a teraszon, amikor egyszer csak megszólal: O-óóó. Valami baj van, hibát csináltam.

Elárulta lassan, hogy a legófej beleesett valahogy a sörösdobozba, ami még félig tele volt. Megnyugtattam, hogy ha megittam, meglesz a fej.