Maison

A padlás tényleg egy klasszikus projekt volt, annak minden eleme szerepelt benne. Először is már építkezéskor felmerült a kérdés, hogy be lehet-e építeni. Az építtető nem vállalta, mert az átadáshoz nem lett volna szabályos és jelezte, hogy életvitelszerűen sem lehet ott lakni a magassága (alacsonysága miatt), de lefedni le lehet. Erre több megoldást is hallottunk, először mindenki az osb lapokat emlegette, hogy csak rá kell csavarozni a gerendára és kész. #tervezés Gergő elkezdett videókat nézni róla és abból is talált használhatóakat, illetve beszélt az áccsal, aki annak idejént a tetőt csinálta. Ő meg tudta erősíteni, hogy a Gergő fejében megszületett elképzelés jó-e, mennyi a négyzetméterenkénti teherbírása, kell-e aggódni a fa száradása miatt.  #csapat A csapatba belemondom magamat is, mert egy projektben sem csak megvalósítók vannak, hanem ötletelők és tesztelők is. Azt hiszem, valami ilyesmi státuszaim lehetnek.  Ahogy elkezdtünk utánanézni az áraknak, körvonalazódott, hogy ha f

Ezt mégsem a fákhoz biggyesztem be, hanem írok róla külön. Nagy hiány volt eddig a csavarbehajtó, amit a költözéshez kölcsönkaptunk, de nekünk nem volt saját. Idáig Gergő vagy kézzel, vagy a fúrójával - amit két kézzel kell hozzá tartani a súlya miatt - megcsinálta, de az előttünk álló munkák miatt felesleges lett volna nélküle próbálkozni. Inkább kihagytuk a kézkiállás, vízhólyagos tenyér, "nekem miért nincs ilyen-kell másra a pénz" felesleges köröket és rendelt egyet Gergő még a munkák előtt.  Nagy öröm volt, hogy találtunk elfogadható áron, 2 akkuval és dekopírfűrésszel együtt, ami először bónusznak tűnt, de rögtön be lett vetve éles akcióba.  A himalájai nyír nem győzött meg minket arról, hogy valamennyire is ellen tudna állni az üllői szélnek, amihez cementes zsákok kellenek rögzíteni (pl. szárító). Ezért Gergő vett deszkákat és azokat méretre fűrészelve stabilizáló-védő támaszt csinált a nyírnek és a kis tölgyfának, ami nem hallgatva a jó szóra a karót is húzza magával

Ahogy kész lett a kerítés vonala, lett értelme bokrokban gondolkodni. Kellenek majd fedésnek, de nem akartuk elsietni a választást, mint ahogy a maradék két fáét sem. Egy balatoni estén valami szerencsés csillagállás alatt sikerült kiválasztanunk végre a növényeket. Ez sem rábökésre ment, mert utána kellett olvasni, milyen földet szeret, mekkorára nő, mennyibe kerül, van-e belőle. A kertészettel szerencsénk volt, mert egy hétre rá szállították és még azt is mondták, hogy elég utána fizetni, ha azt kaptuk, amit rendeltünk.  A kiválasztott fák egy himalájai nyír és egy szürke juhar. Egyiknek sem beszédes a neve, mert a Himaláján simán kettétörne egy átlagos szélviharban ez a fácska, amit több mint 4 méteresen szállítottak nekünk, ám vékony kis törzzsel és cafatos levelekkel. Kell majd neki az ápolás.  A szürke juhar vörös törzsű lesz, és nem klasszikus juharlevél formájúak a levelei.  A babérmeggyet én szerettem volna nagyon, és végül Gergő is ráállt. Nem mintha nem tetszett volna neki,

 Annyi csinálnivaló akadt a házon, hogy listát kellett írnunk. Egyfelől a régóta görgetett feladatokat kellett beütemezni, másfelől az újakat megtervezni. Emléknek megírom, hogy mi szakadt ránk egyszerre. 1. A nappali ajtó mellett beázott a padló. Nem felülről, hanem alulról. Valahogy a mesternek nem látszott logikusnak a kérésünk ellenére sem leszilózni egy teraszablakot, mely 4 táblából áll, észak-nyugati fekvésű, a szelet telibe kapja. Csuktuk is mi szorgalmasan minden csepergésnél, de a résbe beletaláltak a gonosz kis cseppek és szépen elszínezték a parkettát. Szerencsére a garancia miatt a mester ki is cseréli, de akkor is nagy munka. Volt is a padláson egy csomag tartalék parkettánk, bizakodóan vártuk hétfőn, hogy pár óra alatt el lesz intézve. Csak szólok, hogy a klikkes rendszer  csak a lerakáskor könnyebbség, felszedéskor a nútos rendszer miatt a széléig fel kell szedni, ezt sem választhatod, hanem ahonnan elkezdték. Ez nekünk természetesen a felcsavarozott, három telepakolt p