Maison

 Mit lehetne adni egy 10. szülinapra, amikor minden gondolat a virtuális világok körül zajlik?  Előszedni a gyerek idáig halogatott álmának megvalósítását, hivatalosan is elkülöníteni az idegesítő tesóitól és a barátait idehívni. Így lett, hogy leadás (több heti semmi másra nem figyelés) után elkezdtük Deme két nap múlva esedékes szülinapját kitalálni Gergővel. A külön szoba nagyon adta magát, mert a két kisebb egyébként is többet lógott együtt, egy szobában aludtak. És fél éve, mikor újra festették a szobát, Deme választhatta ki a fal színét -nem véletlenül. Erősnek éreztük a színt, de hagytuk neki a brazil mentát és most nagyon passzol. Egy könyvespolcot vettünk bele, ami passzol az asztalához és az ágyhoz, szekrénynek megkapta, amit eddig Simon használt. Olyan kevés ruhája van, hogy bele is fért. Idővel majd kap egy rendes, ide készült ruhásszekrényt. Amikor azt érzem, hogy kupi van, majd ezekre a képekre gondolok. Egy nap alatt a végére is jutottunk a pakolásnak és az elégedett szü

Az úgy volt, hogy az egyik facsemete mellett egy kis hajtás is növekedett, amikor kihozták, nem volt szívünk kidobni. Azóta egy helyes kis 2,5 méteres gyorsan növő nyárfa lett belőle, pont jó hátra.  Persze jöttek az óvások, hogy nagyon vízigényes, elszívja a veteményestől a vizet, meg túl nagy lesz. Mi a pletykákra nem adtunk, de a kis nyárfa nem viselte el kritikát, elkorhadt a törzse egy tíz centis részen és egy közepesen erős langyos nyári eső alatt kidőlt. Azért őt nem sirattuk annyira, mint a gondosan kiválasztott vöröstölgyet, de sajnáltam. Kárpótol helyette a ribizli, ami nagyon iparkodik, már több marokkal ettünk róla. A füge meg egy hét alatt nyomta ki a leveleit és látszanak a kis gyümölcsök is már. A fűszernövények felvirágoztak, ez a levendula esetében éppen jó, a többit meg nincs szívem visszavágni, úgy szeretik a méhek. Gergő azért kaszabolt szerencsére a zsályában, de maradt még méznek is. Nagy nehezen rábeszéltem a családot egy délutáni biciklizésre a futóhelyemen. Azt