Maison

Egész hétvégén ki sem jöttem az íróasztalom mögül, de így nem mehettem neki a hétnek. Jó, szombaton volt Boncz-tanya, de a terv az volt, hogy megnézem a Lusta Pávát, ami a Fürge tesója. Oda nem jutottam el, de ahol van, a monori Strázsa-hegyre igen. A Pávához célirányosnak kellett volna lenni, mi meg csak barangoltunk Simonnal és Ovival. Ez a kilátóból a látkép Nyugat felé. Elvileg ott van a János-hegy, látjátok?  Simon a Berta fiúkhoz híven tériszonyos volt és nem akart feljönni. Maga a hely kilátó nélkül is varázslatos, kis borospincékkel, szőlősorokkal.

Már olvastam többször a Boncz-tanyáról, de mindig csak úgy, hogy utólag írta valaki, hogy részt vettek ott programon. Most is egy halloweeni cserépfestést láttam utólag, nem mintha lett volna időm rá, viszont ahogy megnéztem, épp vasárnapra tökvásárt hirdettek. Úgyis veszek, legalább megismerek egy új helyet. Persze ahogy gondoltam, nem lehetett ezt csak úgy 10 perc alatt letudni, egy órát ott voltunk Simonnal és Ovival. Szerintem nem kell mondanom  ki  kergette meg a libákat...  A fehér egy kacsa, egy rút kisliba, a libatojások között kelt ki. Libaöntudata van. Olyannyira, hogy hiába vannak kacsák a tanyán, ő nem oda tartozik, mindig a libákkal lóg. A libák meg védik. 

Elég soká értem haza minden nap, másnap mindig iskola, így a péntek este a teraszon végződött, az enyhe vagyis inkább meleg este annyira szürreális volt, hogy mindenki zeren és időn kívül került. Masni nem tudta mire vélni, de nem sokat kérette magát. Másnap olyan meleg szél fújt reggel 7-kor, hogy szokásommal ellentétben azért keltem fel, hogy elmenjünk futni a kis huncuttal. Nagyon boldog volt és az út egyre nagyobb részében póráz nélkül fut. Mindig hátranéz, megvagyok-e, megvár, aztán viháncol.  Attól tartottam, hogy mi lesz, ha Masni kiszúr egy nyuszit és utána iramodik. Egy őzike legelészett a kivágott fák helyén, de úgy meglepődtek egymástól, hogy az őzike felugrás után lefeküdt. Mire addigra megfogtam a száját tátó Masnit, az őzike felállt és szép nyugodtan berohant az erdőbe. De ügyes kutyus volt, nem ugatott Masni. Aztán még három őzikét felriasztottunk a szántóból, de Masnira rászóltam és megállt, pedig póráz nélkül

Ilyen színek vannak a kertben.

Mivel lakberendezés, ide kell kerülnie. A régi ülőkének lejárt az ideje, nem lehetett tisztítani a kopásoktól, a felfogatása meg mindig is rossz volt. Nekifutottunk egy újnak így négy év után, a kikötés csak annyi volt, hogy szürke vagy fekete legyen.

A vasárnap hajnali hideg hírére szombaton Gergő behozta a növényeket - amit lehetett. Újra megállapítottuk, hogy jól jönne egy télikert.  A dolgozószoba Fürdőszoba Akváriumban növő vízipálma, páfrányok A citromfa első tele Nappali Gyerekszoba Deme szobája Ő nyerte a jázmint Hálószoba

Gergő kitalálta, hogy bográcsozzunk este, délután, és el is ment bevásárolni a gyerekekkel. Ez mindenképp kellett nekem a hétvégi munka mellé, de amúgy is elment volna az az idő. Végülis kitaláltam egy gyors kaját, amikor nem kell órákig élesztgetni a tüzet, hanem csak az élmény rész van. Slambucot még sosem csináltam. Csak egyszer ettem, 14 évvel ezelőtt és az meglepően finom volt. A meglepődés azért volt, mert utálom a krumplistésztát, de ennek a bográcsíze nagyon jóvá tette az egészet. Ezzel a reménnyel indultunk neki mi is, vagyis a családdal nem is nagyon közöltem, mert kételkedtek volna. Gergő nem talált lebbencstésztát sehol, a sok idegenszívű multi megfosztott minket az autentikus összetevőtől, de lejjebb adtuk és lett bele fodros nagykocka. Meg még olyan is ment bele, amitől minden valamirevaló hajdúsági pásztor szíve megszakad, de nem érdekel, az én gyerekeim imádják a virslit.  Simon már főzés közben lopkodta az asztalról, Masni meg Simon kezéből.  Paprikát is újra kellett v