Maison

Azért mégis jó, hogy erre az időszakra esett a költözés, mert van időnk itthon, van időnk megszokni a helyeket, megmutatni a családnak, barátoknak. A nagybetűs Költözés (20-a) óta minden nap hoztunk egy megpakolt autónyi cuccot. Nem is lehet többet hozni, mert nem nyeli el a ház, sokáig tart elpakolni, nincs is elég szekrényünk még. Apa feljött hétvégére szerelni, összerakta a gyerekek ágyát mire Nititől megérkeztek, ki is maradtak a klasszikus költözős szivacson alvásból, rögtön az ágyukban aludhattak. És összerakta az étkezőasztalt, meg 3 széket. Egyet pedig Deme. Rá is írtuk az aljára. Mondjuk gondoltam, hogy ha legózni ilyen jól tud, akkor egy ikeás szék meg sem kottyan neki. A családi karácsony után Nándi egy estét nálunk aludt, amikor felvették hazafelé menet, legalább Csengi és Mamika is megnéztek minket. A háznak kifejezetten jól áll Mamika Annyi volt a fix időpont a káoszban, hogy 24-e karácsony, beférjen a fenyőfa és 29-én jönnek a barátnőim megnézn

Azért elég meredek volt így költözni, karácsony előtt 4 nappal. Nem mintha lett volna választásunk. De olyan volt a 24-e, mintha dimenziók között ugrálnék. Reggeltől pakolás, aztán rávenni Gergőt, hogy ma én hozok át kocsival dolgokat a lakásból, elmenni a szüleitől elhozni a titkolt ajándékát + tényleg hozni dolgokat a lakásból, hazajönni karácsonyi ebédet csinálni és amíg a gyerekek délután alszanak, fát díszíteni, csomagolni. Minden évben van egy kis izgalom a csoda körül, hogy sikerül-e, idén még izgulni sem értünk rá, de ebéd alatt virágnyelven villámtanácskozás a haditervről, fürdőszoba elterelő hadműveletként bedobva, az angyalnak úgy kellett kopogtatnia, mert a nevetéstől-fröcsköléstől a csengőt senki nem hallotta. Aztán lett csönd, meg gyorsan öltözés, és futás a nappaliba... Az este végén előkerültek a csillagszórók is.

Bármilyen nagy is volt a furgon, láttuk, hogy azzal nem lesz meg a költözés. Mert ember kellett a pakoláshoz. Nem csoda, hogy azt mondtuk 7 éve, hogy innen már csak egyszer költözünk és az a végleges lesz. És az még gyerekmentesen zajlott. Azóta több lett a könyvünk, a bútorunk és a gyerekünk. December 20-ra hívta Gergő a költöztetőket, csak elfelejtette, mikorra. Előtte hajnal fél 4-ig pakoltunk, hogy minden lapra szerelve, de legalább kiürítve álljon, így amikor fél 9-kor becsöngettek, én épp fogat mostam, a másikunk meg még itt sem tartott... 3 órán keresztül pakoltak be a nagy teherautóba, egészen a tetejéig. Úgy indult, hogy fér ebbe bármi, de a hely fogyott el hamarabb, nem a dolgaink. Az apraja és a biciklik átjönnek majd autóval, a lényeg a nehéz, egybe dolgok voltak, mint a kanapé, mosógép, koloniál könyvszekrények és ezeket nagyon profin átpakolták. Valahogy így képzelek el egy szolgáltatást. A gyerekek Nitivel és Zolival, mi minden erőnket bevethettük a szerelésbe. Gerg

Ez is olyan pillanat, amikor bánom, hogy nem tudok jól írni. Olyan meghatóakat lehetne mondani arról, hogy milyen itt ébredni. Leírnám a hajnali fényeket, ami mind a négy oldalról más. A bejárati ajtó tejüvege még szürke, a szobák ajtajai sötétek, a nappali redőnyén keresztül pici pöttyökben dereng, a konyhaablakban meg hasad a hajnal.  A nappali közepén fekve hallgatom az akvárium finom bugyogását.  Nézem az új hűtőt, a sütőt, a majdnem kész konyhaszekrényt. Még jó, hogy itt vannak a régi, néhol ütött-kopott bútoraink, különben el sem hinném, hogy igaz.  December 21., az év legrövidebb napja, a nagymamám születésnapja, a nagypapám és mostmár mindenképp az én szerencseszámom is. Pont fél éve, Deme születésnapján írtuk alá az előszerződést, bízva abban, hogy ma itt alszunk.  Sikerült.  

Teljesen szét vagyok esve a karácsony-munka-költözés hármasától, így a blog időrendisége is megnyeklett. A konyhaszerelés előtt azért jó dolgok is történtek. Az nagy dobás volt, hogy Nánó ránk szánta egy napját, idejét, erejét bedobva furgont szerzett és elkezdtünk hivatalosan is költözni. Sokat lendített azon, hogy átlássuk a dolgainkat. Azt, hogy a dolgaink átláthatatlanok. Gergő elkészült a könyvespolc összerakásával, elkezdődhetett a végtelen könyvpakolás. Átkerültek a növények is. A jukka épp tusol. Gergő apukája felrakta a külső világításokat. De ennél nincs jobb.

Hogy is volt a Konyhatervezés 3.0-ban? Drukkolni kellett a szagelszívónak, a tűzhelynek és úgy általában minden kis csavarnak, hogy rendben legyen. A megvalósítás úgy nézett ki, hogy hétfő délután szóltak, hogy tudnak jönni másnap szerelni. December 17-én, ami ugyan nekünk szomorú dátum, de majd a konyhaszekrény feldobja. Hát nem. De azért sokáig részletezni sem akarom a problémákat, úgyhogy csak említés szintjén:  - A szagelszívóhoz jó a konnektor, de nem elég magas, a szagelszívó motorja mögött nem lehet. Így le kell szerelni a konnektort és hálózatra kötni a vezetéket, meg fél métert betoldani. A cső nem jó hozzá. Mármint amit az ikea adott. De nincs más nekik, így rosszat adnak. Amit a szerelők meg nem szerelnek be. -> villanyszerelőnek rimánkodni, hogy kijöjjön hétfőn, megcsinálja a vezetéket és segítsen befúrni a szagelszívót - A munkapultot lezáró vízvető csíkhoz kellett volna záróelemet venni. Gergő elment, vett, de nem jót. Így azt sem tették fel. - A beépített mos

December 8-án, vasárnap elszámoltunk a vállalkozóval és rendben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy minden összeg pontosan annyi volt, amennyit megbeszéltünk, ez elég jó élmény lett a végére. És azt is hagyta, hogy a folyósítás előtt - vagyis még a hivatalos átadás-átvétel előtt elkezdjünk költözködni. Így Gergő már szombaton elkezdte összerakni a könyvespolcokat... Vasárnap kint voltunk mind a négyen, vettem egy csomó dolgot a bauhausban (létrát, fenyőfát, felmosót, lábtörlőt). Hétfőn megkaptunk minden számlát, amivel szerdán mehettem a bankba és kész vagyunk! Közjegyzői okirat, önerőigazolás ügyvédtől, használatba vételi engedély, számlák leadva. Ezt azért írom, mert később már csak annyira emlékeznénk, hogy kértünk hitelt, jöttek ellenőrizni, megkaptuk. Persze. Kedden jött az ikeás konyhaellenőr és végre minden rendben volt, 3.0 elfogadásra került. Az első bútorunk a könyvespolc. Mondjuk azért is, mert ez van itt, ezt lehet összerakni.

A bank végre elbírálta a hitelkérelmünket és november 12-én mehettünk aláírni. Ugyan ott ültünk 2 órát, de nem volt kifejezetten nyomasztó, valahogy végigértünk rajta. Közjegyzőhöz november 14-én mentünk, ami meg kifejezetten pozitív volt. A helyetteshez kerültünk, akivel el lehetett beszélgetni minden kamatról, változásról, és ahogy felolvasta, még érdekes is volt.  A következő lépés, hogy elkérjük az ügyvédtől az önerőigazolást, amíg nincs kész a ház. Ahogy késznek mutatkozott, Gergő írt a banknak, kijött az értékbecslő és november 30-án megállapította a 100%-os készültséget. 2019. december 3-a is nagy nap, mert a november 15-én kihívott ellenőrök megérkeztek és megadták a használatba vételi engedélyt! Ha ez papíron is a kezünkben lesz, mehetünk a bankhoz, hogy folyjon a zsé. A korábban emlegetett kapcsolós sztori pedig ez: Nagyon szerettünk volna valamilyen más villanykapcsolót. Nem feltétlenül fűzöld kerámiát, sikerült Gergőt meggyőznöm róla, hogy elég lesz a műanyag