Maison

Nehéz a karantén, de nekünk azért több jót hozott eddig, mint kényelmetlenséget. A legjobb, hogy sokat együtt lehetünk a gyerekekkel. Ami egyben nehéz is, mert néha jó lenne szünet és hallani a saját gondolataimat, de a jó része, hogy kis unalmasnak tűnő dolgokra is jut idő, nem annyira célorientált az együtt töltött idő. Péládul merem őket fárasztani. Kénytelenek meghallgatni Smetana Moldváját és megérteni belőle, hogyan lehet zenével leírni egy folyó életét. Megtanultuk a Carmenből, mi az a csőcselék és a torreádor. Hacsaturján Kardtáncát pedig láthatóan élvezték és megfigyelhették, hogy hányféle ütős hangszer létezik. Nem mindig a magaskultúra megy, nem kell megijedni, hogy megcsonkítom a gyerekkorukat. Az egyik kedvencünk, hogy színezőt készítünk a másiknak és a másik azt kiszínezi. Először én csináltam nekik, de a legjobb, amikor Deme rajzol nekem és  Gergőnek.  Deme nagyon évezi a tanárszerepet és megy is neki, annyira kedvet kapott tőlem, amikor tornaórát tart

Amikor március végén megrendeltük az első fáinkat, egy nagy álom vált valóra. Nem gondoltuk, hogy lesz egyszer saját fánk, és nagy meglepetésre, egészen egybevágtak az elképzeléseink. Elkezdtük nézegetni a fafajtákat, olvasgatni róluk és sikerült dönteni. Aztán még volt egy hónap, mire kihozták, ráadásul a fő fánk nincs is még nekik, de jobb is így, mert sok lett volna egyszerre. És nem, nem tölgyfa lett, mert ugyan az a kedvencem, de az ésszerűség jegyében lemondtam róla. Először is nagy gödröt kell ásni. Ez nem volt olyan könnyű feladat, mert kőkemény volt a talaj,  tiszta agyag és fejszével kellett a benne lévő gyökereket elvágni. A gödörnek mélyebbnek kell lennie, mint a kapott fa gyökerének, mert egyrészt rétegezni kell alá talajokat, másrészt, ha ennyire kemény, a jövőre nézve is fel kell lazítani, amikor odaérnek már a gyökerek, de nem lennének még elég erősek áttörni. Amikor kész a gödör, el kell árasztani vízzel. Ez egyszerűen hangzik, de nagyon sokba ker

Nem gondoltam, hogy valaha leírom, hogy diy (=csináld magad), mert kiráz tőle a hideg, vagy te csinálod vagy vetted, de ennyire hulladékból összerakott dolgot még nem csináltunk. Vagyis Gergőé az érdem, de hogy ne váltsak át krónikás énekbe, többesszámot használok. Már a múltkor említettem az udvarban talált 7 méteres gerendát, amit háromba vágtunk és lefestettünk. Meg kellett várni a több, mint egy napnyi száradást az új réteghez, majd az összefogatáshoz. Amíg nincs rajta két réteg, addig nem vízálló, persze az eső pont akkor kezdett el esni, rohanhattunk a gerendákkal be az előszobába.  A három lefestett gerendát össze kellett fogatni 2-2 derékszögű L-sarokvassal, és miután kiállta a focikaputesztet, jöhettek a lécek. Az obiban vett legolcsóbb zsaluzódeszka lecsiszolását megtámogatta a szomszédsrác csiszolója. Aztán jöhetett arra is a festék két rétegben. Két száradás közben elkezdődhetett az alap kiásása. Ebbe geotextil került, ho

Lesz majd a Húsvét is, de egy kis rávezető, miket csinálunk mostanában.  Bent a helyzet változatlan, semmi lakberendezési újdonsággal nem tudok szolgálni. De a kert vadul változik - a körülményekhez képest. Egy ember csinálja (én vagy dolgozom, vagy a gyerekekkel vagyok, vagy benti munkát csinálok, és rangsorban ezután keveredek ki, ami max. egy locsolásra elég), a föld a bontás után telis tele van sittel, hiába szedte Gergő már össze az összes látható darabot, még a harmadik rotálás után is forgat ki a földből cserepet, téglát, szöget.  A rotálás. A szomszéd bácsi annyira kedves, hogy ő adta kölcsön simán a szuper amerikai gyártmányú, de vagy 40 éves rotakapáját. Egyébként is nagy elismeréssel néznek Gergőre, mert azt hitték, városi kis nyikhajok leszünk gyepszőnyeggel, aztán amikor elindult a veteményes, kaptuk a palántákat, meg a magokat. A bácsi bevallotta, azt hitte, csak ő tudja kezelni ezt a gépet, aztán örömmel nézte, amint Gergő fűnyíróként tologatja. Hát mondom,